Mikszáth Kálmán 1847-ben Szklabonyán született, jómódú paraszt családba. A kis Nógrád megyei falu, annak lakói, és a környező vidék, rendkívül nagy benyomást tett rá, amit művein keresztül az olvasó is érzékelhet.
Novelláiban, regényeiben élete végéig nyomon követhető a szülőföldjéhez való ragaszkodás. Sok műve szól a helyi palócokról és távolabbi tót népcsoportról. A kor egy másik nagy írójával, Jókaival ellentétben, az ő történeteinek szereplői azonban már nem jómódú, nemesi származású emberek, hanem a világtól távol élő egyszerű falusi parasztok. Egyszerűségük azonban nem róható fel negatívumként számukra, inkább erényükként kezeli. Ezek az emberek még őrzik hagyományaikat, nem bonyolódtak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcba. Uraikat feltétel nélkül elfogadják, és nem érlelődnek bennük forradalmi gondolatok velük szemben. Ezek az emberek válnak történeteinek főhőseivé, és a művek cselekménye ezeknek az embereknek az ügyes-bajos dolgaiból, problémáiból keletkezik. Bár novellái idilli világot ábrázolnak, mégis mindegyikben megbúvik egy rejtett konfliktus, vagy tragédia, ami beárnyékolja ezt az idillt. Ezt a problémát Mikszáth általában balladai eszközökkel vezeti fel. A konfliktus lassan világosodik meg a balladai homályból. Nagyon sűrítetten írja le, nem részletezi a probléma eredetét. Több novellát átsző a népi hiedelmek és babonák sejtelmes hangulata.
Az, hogy Mikszáth már nem nemesekről, és hőstetteikről ír, bizonyítja azt, hogy ő már távolodik a romantikától, bár még vannak műveiben romantikus elemek.
Hangsúlyosan kezeli, hogy novelláinak szereplői még távol vannak a zajos, civilizált világtól. Mikszáth felfedezi, hogy ezeknek a műveletlennek, faragatlannak vélt embereknek ugyanolyan érzéseik és érzelmeik vannak, mint bármelyik más embertársuknak. Életüket, békében és nyugalomban távol a városoktól, gyönyörű környezetben élik, ezáltal az emberi kapcsolatok náluk még jóval szorosabbak fontosabbak, mint a városi embereknél. Itt mindenki ismer a faluban mindenkit, gyakran még a szomszéd települések lakóit is, ellentétben a várossal, ahol az emberek sokszor még a saját szomszédjaikat sem ismerik. Mikszáth a palócokról jóval könnyedebb, felszabadultabb stílusban ír, mint a sokszor mogorvának ábrázolt, zord helyeken élő tótokról. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Mikszáth maga is közülük származott, közöttük élt, s így az ő életüket közelebbről és árnyaltabban ismerte.
A novellákban fontos szerepet kap a természet, és annak közelsége. Az emberek szeretik és tisztelik a természetet, csodálatosnak tartják a helyet, ahol élnek. A táj a történet cselekvő szereplőjévé válik, társalog a falusiakkal, s néha még bele is avatkozik a történésekbe.
A ,,Királyné szoknyája” című novellájában Gyócsi Istók halála után az özvegy Gyócsiné Mudrik Mihállyal köt házasságot. Gyócsiné halála után Mudrik a Gyócsinétól örökölt földek közül szándékosan a legrosszabbakat adja mostoha fiainak, a bőtermő földet pedig megtartja saját lányának, Erzsinek. A természet azonban igazságot szolgáltat: Erzsi földjét évről-évre elönti a Bágy patak, míg a fiúk terméketlennek vélt dombjuk alatt értékes kőszénlelőhelyre bukkannak.
Hogy az író a történteket a leghitelesebben adhassa át az olvasónak, nem kívülállóként meséli el a történetet, hanem beleéli magát, s mint mesélő adja azt elő. Ezt tovább fokozza azzal, hogy műveiben előszeretettel alkalmazza az élőbeszéd sajátosságait, s a történetet gyakran élő mesélési stílusban adja elő. Sokszor használ függő beszédet általános mondatokkal párhuzamosan, és ezzel azt éri el, hogy nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy az olvasott mondatok a szereplő, vagy az író gondolatai-e. Ezzel tovább növeli a bensőséges hangulatot, és még közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket.
Mikszáth a palócokról és tótokokról szóló történeteit két novellagyűjteményben adta ki: Tót atyafiak (1881), és A jó palócok (1882). A két kötet egyes novelláit összeköti, hogy szereplőik ismerik egymást, és egy-egy szereplő több novellában is felbukkan, továbbá a szerkezeti felépítés is hasonló néhány novellában. Mikszáth hosszadalmas bevezetés után távolról közelíti meg a témát, ami mindig valamilyen meglepetést hordoz magában. A Tót atyafiak kötetben található Az a fekete folt című elbeszélés. A történet egy, az emberektől távol élő, a közösségből kivetett emberről, Olej Tamásról szól. Olej Tamás Taláry Pál herceg birtokán dolgozik, mint számadó juhász. A novella elején megismerhetjük őt, a közvéleményben róla kialakult negatív képen keresztül. Ez leírás durva, mogorva, gonosz embernek állítja be, a novella végére azonban kiderül, hogy ő is ugyanolyan érző szívű ember mint bárki más. Mikszáth itt is távolról, hosszú bevezető résszel, és lassan közelíti meg a történet cselekményét. Az első bekezdésekben megismerhetjük a bacsa mindennapi szokásait, munkáját, múltját és jelenét. Olej egyedül neveli 16 éves lányát, Anikát. Felesége a kislány születésekor halt meg, és emlékét mind a mai napig nem tudta elfelejteni. Az erdőben járva még most is hallani szokta egykori hitvese hívó szavait, és kislánya is mindig rá emlékezteti. A történet során az elbeszélő és a főszereplő nézőpontja néhol összefonódik. A mű cselekménye akkor kezdődik, amikor Taláry Pál megjelenik a birtokon. A herceg megpróbálja elcsábítani a kis Anikát. A szigorúan erkölcsös Olej, a herceggel szembeni alázatosságát eldobva, felháborodottan utasítja el annak erkölcstelen kívánságát. Rendíthetetlenül ellen áll, egészen addig, amíg a herceg fel nem ajánlja neki az egész birtokot nyájastól, Anikáért cserébe. A bacsa lelkében ekkor hatalmas vívódás veszi kezdetét. Választania kell a vágyott gazdagság, és a lánya között. Próbál ellenállni a kísértésnek, de egy gyenge pillanatban meginog, s szinte tudtán kívül, rossz döntést hozva, a birtokot választja. A herceg tartja a szavát, s a földbirtok Olej Tamás tulajdonába kerül. Amikor a bacsa magára marad, akkor döbben csak, rá hogy mit tett, és mit vesztett el: jóval többet, mint amit a birtok és a nyáj együtt ér. Lelkileg teljesen összeomlik, nem tudja feldolgozni azt a szörnyű tettét, hogy anyagi javakért eladta a saját lányát, és elkeseredettségében felgyújtja a régóta vágyott s szeretett akolt.
A jó palócok kötet novellái bár jóval könnyedebbek, mint a Tót atyafiak történetei, sokkal rövidebbek azoknál. Mikszáth a történteket rendkívül tömören kezeli, nincsenek részletezve. Az események végkifejletére is csak utalásokból következtethetünk, azokat balladai szerű homály fedi. Ilyen például A Péri lányok szép hajáról című novellában az, hogy csak egy mondatból lehet arra következtethetni, hogy Judit valószínűleg meghalt.
Mikszáth novelláira általában jellemző, hogy a népmesékhez hasonlóan, az ártatlanság és a jótett elnyeri jutalmát, a bűnösre pedig mindig büntetés vár.
